Zenei ízlésemért, vágyaimért is egy-egy algoritmus felel, és az ég végtelen sötétjében keringve odafenn, egy műhold súgja meg nekem, hogy a legközelebbi ruhaboltot hol lelem. Földkörüli pályáról nézve statikusnak hat a nyugalom, mint 30.000 láb magasan egy pohár Dom Pérignon a lehajtható asztalon. Idelent mindenki boldogan fogyaszt, ma senkit semmi sem nyomaszt, és város méretű hálókkal kifosztott óceánok apró rózsaszín rákocskáit mártogatjuk alpesi fűszervajba a fedélzeten. Ha nagyon kell a “jövő nevében” akár röhejes koloncként a kupakot is ráaggatjuk a palackunkra, csak magát a problémát hadd gyárthassuk tovább… És őszintén mit várunk magunktól, ha értékes időnk szűkére hivatkozva liftből támadjuk meg a kondi terem lépcsőző gépeit, és bolygónk egyik felével az elhízás, míg másik felével az éhezés végez?
Kupak disszonancia
közzétéve:
